A legtöbb szokásos hétköznapon elveszem a felém nyújtott újságot. Kedvelem ezt a lapot, mivel pont annyi információt nyújt a számomra, amennyit el tudok és el is akarok olvasni az alatt az idő alatt, amíg utazok a munkahelyem felé. Szóval lapozgatok, olvasgatok és eljutok a sport rovathoz. Az eredmények átböngészése után szemem elé ugrott egy táblázat, melyben néhány nagyobb, a világban történt futball átigazolást sorolt fel a szerző. Iszonyatos összegek röpködtek. Mivel szeretem a statisztikákat (ebben nagyon hasonlítok az átlag olvasóra) elveszek a számok és betűk erdejében, ám egyszer csak eszembe ötlött az újság első lapjain látott cikk, melyben egy távoli ország nyomoráról, szegénységéről írtak. Több mint szomorú képekkel megspékelve. Ekkor a kicsi agyam valamiért összehozta a két cikket. Nyomor vs euro milliók. Elkeseredtem. Azt hiszem egy érzékeny embernek ezt nem kellene kifejteni miért. Viszont nem tudom megállni, hogy ne tegyem szóvá. Szóval a kellemes világ, melyben élünk kényelmesen hátradől a foteljében és csak néz ki a fejéből, bámulva a Tv-jét. Mindent lát és hall, mégsem tesz semmit. Mondhat bárki bármit, mi itt a "nyugati" világban (mert ilyenkor mi ehhez a csoporthoz tartozunk) eléggé komfortosan élünk, miközen a 3., 4. vagy mit tudom én hányadik világnak csúfolt országokban emberek, gyermekek koszos vizet isznak, alig-alig esznek és járványokban meg vadállati fegyveresek kénye kedvének kitéve hullanak, mint a falevelek ősszel. Mi itt a világ "jó" oldalán (mert ahogy mondják születni tudni kell) elfogadjuk, hogy kihasználva őket gazdagodunk és éljük életünket. Közben hangzatos mondatok repkednek a levegőben megemlítve a szeretetet és a szolidaritást, mely az emberekben lakozik. Üres, jelentés nélküli szavak ezek csupán, amik kimondva  nyugtólag hatnak a népre, de valódi cselekvés nem követi. Miért nem tudunk adni? Az ember, aki oly nagyra tartja magát valójában akkor lesz hatalmas, amikor megérti majd az összetartás valódi értelmét és nem csak beszél róla. Nem a találmányok emelik az embert a csúcsra, hanem a másik ember, nem pénz kell több, hanem emberség.

Persze elképzelhető, hogy csak féltékeny vagyok, mert én sem vagyok gazdag. Nincsenek ingatlanjaim, se luxus autóim, sőt még csak félretett pénzem se. Nekem exfeleségem van excsaláddal és az ehhez tartozó minden költséggel és keserűséggel. De az én problémám még mindig eltörpül a másik világ legkisebb gondjával szemben. Nekünk az ő gondjaik az amerikai filmek fantasy-kaland-stb filmjeihez hasonlít, a különbség mindössze csak annyi, hogy hozzájuk soha nem jön el a hős, aki legyőzné a főgonoszt annak seregével együtt és meghozná a boldogságot meg a kánaánt.

Oldal: Ha egyszer újság olvasás...
Miért? - © 2008 - 2024 - nagyfalvy.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat