Ma végre nem történt semmi. Annyi szerencsétlenségért az utóbbi időben, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Egy viszont biztos, hogy minden gondom forrása a nők, illetve csak egy, még hozzá a szomszédom. Amikor beköltözött a szomszédos lakásba azonnal tudtam, hogy idő kérdése és bepróbálkozom nála. Hihetetlenül jól nézett ki és pont az esetem volt. Szép arcán, amikor láttam mindig mosoly volt, az alakja pedig a legideálisabb, amit férfiember kívánhat.
Másnap, ahogy egy jó szomszédhoz illik átcsöngetett hozzám, hogy bemutatkozzon. Én természetesen örömmel fogadtam és beinvitáltam. Bent a húgom, aki épp aznap jött át, hogy megvicceljen a hátam mögé osont és belém csípett.
- Ezt kapd ki. – felkiáltással nevetett fel hugi.
Ugrottam egy nagyot, amivel sikeresen orrba vágtam újdonsült szomszédomat, reménybeli barátnőmet. Ő persze nem vette annyira humorosra a dolgot, mint a jó testvérem és káromkodva ott hagyott. Azt hiszem vérzett az orra. Rohantam utána, hogy javítsak a dolgok állásán, de mielőtt odaértem volna már be is csapta az ajtót az orrom előtt.
- Nyisd ki légy szíves. Nagyon sajnálom, hadd segítsek. – kiabáltam az ajtón keresztül.
Egy egész más nő tépte ki az ajtót és nézett olyan csúnyán, hogy majdnem visszafordultam.
- Nézd sajnálom, ezt a…
- Nem érdekel. Hagyjál békén ha lehet és szórakozz a kisbarátnőddel máson.
- De…
Újra egy ajtóval szemeztem és csak kis híja volt, hogy nem adta vissza a kölcsönt kedves új szomszédom. Haza kullogtam és adtam a kis hugicámnak, mire ő is haza rohant, bár ő már sírva. Remekül alakulnak a dolgok, már csak egy kis lakás tűz kellene és teljes lenne napom. Aznap már nem próbálkoztam a szomszédomnál, bár egyszer kiosontam még az ajtaja elé, hogy megnézzem milyen név van kiírva az ajtajára. Még a korábbi lakó nevét láttam, így visszaosontam. Illetve csak osontam volna, mert két óvatos hangya lépés után hallottam, ahogy nyílt mögöttem az ajtó.
- Mit kerestél az ajtómnál?
- Csak a nevedet akartam megtudni, mert… hát nem volt alkalmunk bemutatkozni egymásnak. – Kezemet nyújtottam felé és próbáltam minél barátságosabb arcot vágni – Zsolt.
- Tudom. Elolvastam mielőtt orrba vágtál.
- A húgomnak ilyen hülye humora van. De aranyos egyébként és… én is az vagyok ám.
Nem fogta meg a kezemet, de az arcán láttam, hogy kezd megenyhülni.
- Na jól van megbocsátok. De ne őgyelegj az ajtómnál. – a végét már a záródó ajtó csikorgásából kellett kiszűrnöm.
Azért amennyire lehetett egész jól jöttem ki a helyzetből.
Másnap, mint mindig késésben voltam a melóba. Valahogy nem tudok korán kelni és ez oda vezet reggelente, hogy a kapkodásban nem reggelizek.
Egyszerre léptünk ki az ajtóinkon és vissza is köszönt. Ezt bátorításnak tekintettem és olyat kérdeztem tőle, amit azóta sem értettem miért tettem.
- Van kedved reggelizni? – amint kimondtam reménykedtem, hogy nemet mond, de persze miért is lett volna szerencsém. Lelki szemeim előtt már láttam a hosszas magyarázkodásomat a főnököm szobájában.
- Tudod, mit? Ha nem bántasz akkor igen.
- Szuper.
Lefelé a lépcsőházban a beszélgetésünk úgy ment, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Nagyon élveztem, bár igazából semmiségek kerültek csak szóba. A közelben több kávézót is ismertem, de próbáltam a lehető leggyorsabban megtalálni agyamban a legközelebbi és legmegfelelőbb helyet. Ki is találtam.
- Na akkor mit szólsz a Bürihez?
- Az mi?
- Egy gyors étterem, de remek a reggelijük.
- Rendben, te laksz itt régebben. Tényleg, mióta is laksz itt?
- A kerületben? Kábé tíz éve, ebben a lakásban csak három.
A Büriben alig volt hely. Nem is értettem, mert máskor, mikor beugrok egy kávéra, úgy kong a hely, hogy már többször megkérdeztem a tulajt, miért nyit ki korán reggel. Olyankor mindig ugyan az volt a válasz.
- Hát te is itt vagy nem?
Végül is igaza volt.
Pár perces várakozás után sikerült rendelnünk és szinte azonnal találtunk asztalt.
- Szóval, mit dolgozol? – belenéztem a csodálatosan megkomponált szemébe.
- Semmi érdekeset. Az igazság az, hogy most akarok váltani. De inkább mond el te mivel foglalkozol.
- Az én melóm sem túl izgalmas…
Így folytattuk egész addig, amíg észbe nem kaptam, hogy tényleg kicsinál a főnököm, ha tíz perc alatt nem érek be, ami egy fél órás útnál több, mint csoda lenne. Ott hagytam.
Bent egy óra alatt túl voltam a fejmosáson, viszont számíthattam arra, hogy aznap én szállítom a kávét a megbeszélésekre. Nem is tudtam, hogy egy napon ennyi tárgyalás van. Mikor túl voltam a kávé körökön és haza értem égett a talpam. Lemondtam minden sörözést, beültem a karosszékbe és bekapcsoltam a Colombót.
Másnapra - még korábban - szabadságot vettem ki és bár már nem volt aktuális azért nem mondtam vissza.
Egész nap nem csináltam semmit, csak TV nézés és pizza volt a műsor. Ilyen laza napom is régen volt már. De akármennyire is tompítottam az agyam nem tudtam elkerülni, hogy eszembe ne jusson a szomszéd Panni. Nagyon tetszett nekem és tudtam, valamit ki kell találnom, hogy érezze azt, én vagyok a herceg a fehér lovon. Napnyugtáig nem jutottam biztos megoldásra. Mindegyiknek ott volt a lehetősége, hogy nemet mond.
Este valahány órakor valaki megnyomta a csengőt az ajtómnál. Elaludhattam, mert úgy hatott rám mint egy pofon vágás.
- Emlékezzek, hogy cseréljem le a hangját. – motyogtam magamban.
Az ajtó mögött Panni várakozott.
- Szia. Ráérsz?
- Mire?
- Lenne egy kis problémám, illetve problémánk a csajokkal. Tudod társasozunk és felmerült egy pasis kérdés.
Ez aztán a meglepő fordulat. Kicsi erotikát is éreztem benne, de ezt most próbáltam elnyomni magamban.
- Na és mi az a kérdés?
- Melyik a legszebb színésznő a világon?
Meglepetés, meglepetés hátán.
- Ez meg milyen társasjáték?
- Tudod vagy sem?
- Vicces, mert… na mindegy. Mik a lehetőségek?
- Nincs opció. Csak mondj egy nevet.
Mondtam és ha azt hittem, hogy ennyiben maradunk csalódtam volna, de nem is maradtunk. Kibújt belőle a nő.
- Miért pont ő?
- Meg is kell magyarázni?
- Igen vagy is dehogy. Csak érdekel.
- Igazából csak mondtam egy nevet, ami esetleg szóba jöhetne, ha lenne egy ilyen listám.
- Jó válasz. – kaptam egy szép mosolyt, amit nem is tudtam hova tegyem magamban, mindenestre csak jót jelenthet. – Na jó most már vissza megyek. Egyébként mit csinálsz?
- Igazából semmit. TV-zek és hízlalom magam.
- Hát. További kellemes hízást.
- Köszi. Meglesz. Nektek meg jó játékot, ha felmerülne még hasonló pasis kérdés csak gyere bátran. Mindenre tudom a választ.
A nevetése, akár egy csilingelés. Minden alkalommal jobban tetszik ez a nő.
Aznap még egyszer csengetett.
- Megint szia.
- Hát igen. Pasis kérdés?
- Nem, csak… tudod elfogyott a piánk és mivel te pasi vagy nálad biztos van valami innivaló. Kérhetnék?
- Gondolod, hogy alkoholista vagyok?
- Nem, csak… na jó igazad van. Bocs.
- Várj, csak vicceltem. Persze, hogy van. Mit akartok inni? Gyere be addig.
Miközben bementem, a piás szobában Panni körbe-körbe forgatta a fejét és valamiről beszélt de nem igazán értettem. Én is beszéltem hozzá, de szerintem ő meg engem nem értett, mert nem kaptam választ. Felkaptam három üveget és kiléptem a szobából, ugyanezzel a lendülettel ütköztünk össze méghozzá akkora erővel, hogy padlóra került. Picit megállt a levegő. Vártam egy újabb ajtó csapkodós-kiabálós balhét, de ehelyett felnevetett. Én most kerültem padlóra, még ha csak képletesen is.
- Jól vagy? – kérdeztem halkan.
- Persze. – nevetett – Ki fogsz készíteni. Mennyi időt hagysz még nekem, hogy elköszönhessek a családomtól és a barátaimtól?
Erre már én is elnevettem magam.
Azóta együtt vagyunk. Hol nálam lakunk, hol nála, épp milyen kedvünk van, így nincsenek pénzügyi problémáink sem. Megbeszéltük, ha összeházasodunk egybe nyittatjuk a lakásokat.
Ja és még valami, de ez még titok, holnap megkérem a kezét.