Miért?

 Nincs mese. Végre itt ülök egy vidéki házban, aminek az ablaka és az üvegajtaja is a zöldre enged rá látnom. A szemem, mintha egy kényelmes nyugágyat tolt volna az agyam alá. Kék ég és lombok mindenütt. A fák fölött egy, az én városi szemem számára azonosíthatatlan madár szárnyalt el. Az orrom is ismeretlen szaggal találkozott, az erdőével. Eddig ismeretlen, ám nagyon tetsző szaggal. Furcsállottam is, hisz minden ajtó, ablak zárva volt jó urbánus szokás szerint. A mindennek fittyet hányó impulzus egy olyan hiány érzést keltett bennem, amit ha hagytam volna, arra kényszerített volna, hogy azonnal menjek és szívjam be a természet erejét magamba. Kényelmes, városi énem azonban nehezen bár, de ellenállt ennek a szívó hatásnak. Elterveztem azonban, hogy később mindenképpen megnézem ezt a másik világnak számító természetet. Gyorsan végig gondolom mire lesz szükségem és mivel találkozhatok út közben oda kinn. Aztán elnevettem magam. Olyan voltam, mint a sci-fi sorozatokban azok az űrkalandorok, akik egy új bolygóra készülnek.
Érdekes mennyire eltávolodtunk a természettől és alakítottunk ki magunk körül annak tőszomszédságában egy másik dimenziót. Szinte már hősnek minősül köztünk az, aki rendszeresen áttér a másik világba és nem fél annak fertőzést rejtő veszélyeitől. Hős, hisz a számunkra követendő példát a média sugározza a fáradhatatlanul megfelelni kívánó agyunknak. Nem minden trükkjét tudja alkalmazni rajtunk, ám amit igen az elég sok kárt okoz. Persze nem csak a média a hibás, hisz benne is csak az indította meg ezt a mételyt, amit fejlődésnek nevezünk. Fejlődünk technikailag, informatikailag, orvosilag és még folytathatnánk a sort, de egyet felejtünk csak el, pedig az lenne a legfontosabb. Emberileg mikor lépünk végre előre? Mikor lesz az, mikor nem azon kell nap, mint nap gondolkodnunk, hogy ki és mikor tett, tesz vagy fog tenni nekünk keresztbe?
Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokat indított el bennem a természetnek ez a pillanatnyi megkóstolása. Mire lennék képes, ha maradnék? Úgy látszik az agyamnak ugyanúgy szüksége van a megtisztulásnak, mint a szervezetemnek lenne. Sajnos az utóbbit még egyszer sem csináltam végig úgy még megközelítőleg sem, ahogy az megérdemelné és úgy néz ki, hogy az agyamban is sok szenny fog maradni. Már előre sajnáltam azt az időt, mikor el kell indulnom innen. Sajnos rohamosan közelített és nem tudok ellene tenni semmit. Gyenge vagyok ahhoz, hogy kiköltözzek a városból, mert akkor messzebbről kellene bejárnom a munkahelyemre, sok időt vesztegetve el az utakon. Egyszóval nincs bátorságom szedelőzködni, bár elképzeltem milyen jó lenne itt élni, ám ez csak képzelgés maradt távol a valóságtól.

Ekkor egy lágy, finom érzés kerítette hatalmába a nyakam egy pontját. Barátnőm kényeztette ajkával egy pillanatig. Behunytam a szemem és csak élveztem a rövidke kéjt. Tökéletes volt minden.

De mint minden rövidke pillanat ez is csak rövidke ideig tartott. Fájdalmas érkezéssel zuhantam vissza a valóságba, mikor a mobil telefonom felcsörrent. Megnéztem a kijelzőt, hogy kihívott és mivel nem találtam fontosnak egy ki nem mondott káromkodás kíséretében kinyomtam. Barátnőmnek már nyoma sem volt a szobában és a természet sem volt már annyira hívogató, mint egy perce. Az agyam elkezdett dolgozni és azon morfondíroztam, hogy mit kell majd elintéznem, ha visszaértünk a városba.
Hát igen, mindig is kisebb vonzereje volt a természetességnek és ennek a szomorúan erősödő iránynak én is egyik erősítője voltam, vagyok de talán egyszer majd nem leszek.

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat